2013. szeptember 11., szerda

3. fejezet

Hey, girls!
Mint ígértem, meghoztam a következő fejezetet. :) És már dolgozom is a 4. részen, ami feltehetőleg pénteken, vagy a hétvége folyamán fent is lesz!
Btw szeretném megköszönni az 59 aranyos feliratkozót, a kommenteket és egyéb visszajelzéseiteket. Nagyon sokat jelent minden vélemény, úgyhogy nyugodtan folytassátok mindezt. :D
Okay.. Akkor jó olvasást!


3. fejezet


- Van itt valaki ─ jelentette ki egyikőjük.

A szívem majd' kiugrott a mellkasomból, ahogy megfontolt lépéseket tettek a konténer irányába. Aztán az egyik kiszúrt. Ujjaival kusza tincsei közé túrt, majd vetett egy hanyag pillantást a másik két haverjára.

- Csak egy macska ─ mondta.

És hittek neki. Fellélegeztem. A szívverésem nagyjából lenyugodott. Hosszú percekig csend volt. Talán elmentek; nem tudom. Nem mertem megmozdulni még 15 perc után sem. Remegve guggoltam egy mocskos konténer mögött az életemet féltve. Aztán újra hangokat hallottam. Ó, Istenem. Minden rezzenésre azt hittem, hogy most ölnek meg.

- Gyere elő ─ mormolta.

Az alsó ajkamat rágcsálva vaciláltam egy rövid ideig, aztán végül lassan felegyenesedtem. Lesöpörtem a piszkot a nadrágomról, s kiléptem a konténer fedése mögül. Kétségbeesetten bámultam a magas srácot, aki voltaképp segített rajtam..?! Nem egészen értem.

- Miért nem nyírtatok ki? ─ alig hallhatóan tettem fel a borzalmas kérdést.

- Rád még szükség lehet. De ez a két szerencsétlen nem tud előre gondolkodni. Csak ölni, és megfélemlíteni ─ hideg vérrel beszélt.

Hatalmasat nyeltem, miután a szavak elhagyták a száját. Az ˝ölni˝ ige után pedig még a hideg is kirázott. Nos, a megfélemlítés az megtörtént. Nehézkesen fújtam ki a levegőt a számon. Hirtelen nagyon belém állt az a ˝fuss az életedért˝ érzés. De mégsem tettem meg. Kíváncsi voltam.

- Tisztában vagy azzal, hogy ez felér egy vallomással? ─ felvont szemöldökökkel kérdeztem.

- Nem mindegy? Így is-úgy is tudod.

- Nem félsz, hogy beköplek?

- Vagy annyira okos, hogy tudd, egy ilyen tetted akár az életedbe is kerülhet..

- É-És most mit kéne csinálnom? Miért van rám szükség? ─ félve faggatóztam.

- Majd időben értesülsz mindenről. Most pedig tűnj el, mielőtt visszajönnek a többiek ─ zsebre dugta a kezeit mondanivalója végén.

Én pedig beleegyezően bólogattam, és a másodperc töredéke alatt elhagytam a sikátort és területét. Vissza se néztem. Csak a Bogaram biztonságot nyújtó ülésébe akartam befúrni magam, és visszamenni a kampuszba. Csak ennyire vágytam.

*

Az ágyban forgolódtam, és Paramore-t hallgattam, mialatt folyamatosan agyaltam. Eve a másik ágyon feküdt. Talán már aludt; nem figyeltem. A saját problémáim izgattak most a legjobban. Most mi lesz velem? Kételyek között vergődtem, és lehetetlennek tűnt, hogy valaha is megtalálom az aranyközéputat, ami kivezet ebből a helyzetből. Nem akartam belekeveredni egy gyilkosságba. Csak rá akartam jönni pár dologra vele kapcsolatban. Most meg egy eszköz leszek. De mégis mik a terveik velem kapcsolatban? Vagy csak a ˝keresztnévtelen˝ srácnak kell segítenem? Egyáltalán segítenem kell? Vagy valami egész más dolog miatt hagyta, hogy éljek? Wow, ez fura. Ma reggel még munkahelyemen iszogattam a  teámat, és jelentést írtam.. Estére pedig belekeveredek egy gyilkosságba. Hű, ez még tőlem is sok.
A mobilom rezegni kezdett, miközben a kezemben tartottam. Feloldottam a képernyőzárat, és megnéztem az üzeneteimet.

Feladó: "Andy ugh"

˝Holnap délelőtt gyere be! Fontos! x˝

Oh.. Vajon most miféle szidást kapok majd? Egyszer behívhatna azért is, hogy ˝Hé, Col, keményen dolgozol már másfél éve! Előléptetés, fizetésemelés!˝
Szép álmok.. Nagyot nyeltem, majd kikapcsoltam a telefont. Megpaskoltam a párnámat, s az oldalamra feküdtem. És valahogy megpróbálkoztam az alvással.

*

A reggeli rohanásban még jutott időm arra, hogy kávét főzzek; viszont azt már csak az út alatt tudtam volna kortyolgatni. A jobb kezemben szorongattam a mappáimat, jegyzeteimet; a ballal pedig a termoszomat. Esetlenül bukdácsoltam végig a kampusz parkolóján, míg a kihűlt kávémból nyeltem néhányszor. A Bogaram előtt megtorpanva kicsit elvesztettem az irányítást a kezeim között lévő dolgok felett. A mappák a földre zuhantak, a jegyzetek pedig szerte-szét hullottak 5 méteres körzetben. Káromkodva a kocsi tetejére raktam a kávés termosztátort, és a táskámat. Letérdeltem a betonra, s igyekeztem minél gyorsabban összekapni a cuccaimat. Közben pedig éreztem, ahogy pár rendkívül érett viselkedésű egyetemi társam kinevet, vagy valami suttog a mellette haladónak. Néha tényleg nem tudom, hogy igazából óvodában vagyok-e, vagy felnőtt emberek között egy komoly egyetemen..

- Mit szerencsétlenkedsz már, Rease? ─ ismét az a mély hang ütötte meg a fülemet.

Felvezettem a tekintetem azokon a hosszú lábakon, és azon a - pólón keresztül is - láthatóan kidolgozott felsőtesten. Aztán a tekintetem találkozott azzal a mogorva nézéssel, és a hanyag szájhúzogatással. Egy belső hang azt motyogta, hogy ˝te szent Isten, világosban nézve a szexi kategóriába is besorolható lenne˝. De meglehet, hogy a reggeli túlzott koffein mennyiség késztette ki belőlem ezt a gondolatot.

- Colin vagyok. És a rohadt életbe is, hagyj békén! Én befogom a számat, és legyen ennyi elég. Ne találj meg olyan helyeken, ahol nem szabad lenned ─ határozottan beszéltem, s felvettem az utolsó papírost is a földről.

- Rease-nek foglak hívni, és a tegnapi hallgatózásod után ne is álmodj arról, hogy szem elől veszítelek ─ ellépett előlem, hagyva, hogy beszálljak az autóba.

Az anyósülésre dobtam a holmikat, és úgy tettem, mintha nem hallottam volna meg, amit az előbb mondott. Beindítottam a motort, s indulni készültem.

- Figyellek, bárhová mész ─ a lehúzott ablak miatt tökéletesen hallottam minden szavát.

Már attól rázott a hideg, hogy itt van a kampuszban egy vadidegen alak, aki szemmel tart. Nemhogy ettől a megjegyzéstől. Most már a mosdóba se mehetek ki, mert ő ˝figyel˝? Az Isten szerelmére.. Azt sem tudom ki ő. Te jó ég.. Komolyan fontolgatom, hogy megásom előre a sírom, és halottnak nyilvánítom magam, hogy ne találjon meg senki.

*

The Good Natured számokat hallgattam a kocsiban, miközben visszaigyekeztem a kampuszba. Andy nem volt benn a szerkesztőségben, annak ellenére, hogy tegnap este hívott.. Nem baj. Egy problémával kevesebb. Viszont ezzel időt pocsékoltam. Mivel sokkal fontosabb dolgaim vannak jelen pillanatban. Az órák hamar elteltek dél óta. Fél háromkor még a londoni utcákon ˝hasítottam˝. Az egyetlen célom ismét csak az volt, hogy a kampuszban lehessek az apró két szobás terünkben. Talán ott még él a ˝magánszféra˝ fogalma.
Nos, kevesebb mint 40 perc múlva teljesült a vágyam. Az ágyam közepén ültem, az ölemben egy könyvvel. A szociális nézzetek egyes csoportjairól kellett érveket, információkat gyűjtenem. Most még ezt is lelkesen csináltam. Eve vacsorát főzött. Ma este készül bemutatni az újdonsült barátját. Um, ez érdekesnek ígérkezik. Azt mondta, hogy ˝jó képű, okos, udvarias és csupa jó dolgok még˝. Hát, nem vitte túlzásba a dicséreteket. Mindegy.. Támogatom akárki legyen is az. Én pedig a bizonytalanság és a magány tengerében vergődök. Oh, szerelem.. Mily tág fogalom. Bárcsak újra érezhetném. Eléggé hiányoznak a kedves szavak, szerelmi vallomások, romantikus dolgok.. Utoljára talán valamikor 2 éve volt ilyenben részem. Az első és azóta is az utolsó kapcsolatomban. Így visszanézve már őrültségnek tartom, hogy azzal a fiúval voltam együtt majdnem 8 hónapig. Húzós alak lett belőle. Mármint.. Megbízhatatlan, szívtörő, érzéketlen bunkó. Egy társadalmi réteg tipikus alanya. Igazából mindegy. A ˝tinédzser korom˝ vétkei közé sorolom őt.

- Colin! Gyere kérlek! Itt van a vendégünk ─ Eve mosolygós hangon kiabált a konyha felől.

Mély levegőt vettem, s kikászálódtam a körém bugyolált plédből, majd leszálltam a matrac tetejéről. Belebújtam a plüss macskával díszített mamuszomba és kicsoszogtam a konyhába. Már ott volt Eve, valamint a vadonatúj pasija is. Abban a percben pedig rám jött a hasgörcs, és hányni lett volna kedvem.

- Szia, drága ─ Andy idegölő vigyora megmutatkozott, mialatt a képembe nevetett.

Büszkén karolta át Eve derekát, s két percenként puszit nyomott a halántékára. Én meg égtem, mint a szén. Legszívesebben a két kezemmel ástam volna magamat a föld alá. Megint. Engem valamiért büntet az élet..

- H-Hello ─ nyögtem.

Tehát a világ legbunkóbb főnöke, és nőhajcsárja fogdossa a barátnőmet. Andy és Eve. Ne.. Már megint baj szagot érzek..

6 megjegyzés:

  1. Oké, ez a rész egyszerűen tökéletes lett..Eh, mint a többi, lol.:D:3
    Imádom, mikor ilyen hamar hozod a részeket, ugye tudod?:D*-*
    asdfgh Harry bácsi ki szemelt valakit..eh..hmm..mik lesznek még itt.:33
    Kíváncsian várom a következő fejezetet, soo siess vele:)
    Btw.. ˝te szent Isten, világosban nézve a szexi kategóriába is besorolható lenne˝. De meglehet, hogy a reggeli túlzott koffein mennyiség késztette ki belőlem ezt a gondolatot."omgg..miért fogja a koffeinre?:o:(..Cöch..ezt még Colin se gondolta komolyan:D
    Niki xxx

    VálaszTörlés
  2. Imádtam!!!!! :))) Fantasztikus rész lett! ;) Alig várom a kövit..:D Hmm, Andy és Eve. Eve és Andy. Ez csak nekem nem tetszik?! Mindegy is, majd csak lesz valahogy. És gondolom nem véletlen ő lett a nagy Ő..:) Gyorsan a kövit!
    Ölel, ~fruu. xoxo

    VálaszTörlés
  3. Huhh! Ez nagyon jó volt. Az elején még azt hittem, hogy Colint "kivégzik", vagy valami hasonló. Már készültem, hogy szivrohamot kapok. XDXD
    És hát a vége az pedig enyhén szólva funny XDXD
    Siess a kövivel!
    xxxxx Jule

    VálaszTörlés
  4. Egy szó : IMÁDOM egyszerűen OMG, te nagyon jól forgatod a szavakat. Elismerésem, bár tudnék én is ilyen változatosan és érdekesen fogalmazni :) by:Oláh Orsolya :))

    VálaszTörlés
  5. Imádooom! Úristen, alig várom a folytatást. Siess!! *-* :D
    Petra xxx

    VálaszTörlés
  6. mikorr lesz kövii? :)) és imádtam *-* <33

    VálaszTörlés