4. fejezet

Heeyyyy babes!
Egy: OMG, 62 feliratkozó! Wow! Imádlak titeket. :) Bár a kommentek száma eléggé lankadt.. És ezt nagyon sajnálom.. Remélem legközelebb aktívabbak lesztek egy picit, mert szükség van minden véleményre! c:
Kettő: mint látjátok megváltozott a főszereplő lány karaktere Taylor Swift-ére! Ez remélem nem fog gondot okozni.. Én már az elejétől fogva őt akartam, csak nem mertem. Mert tudom, hogy sokan nem igazán szívlelik őt.. Hátha a blog hatására jobban megkedvelitek. :D Bízom benne.
Hát, ennyit szerettem volna.. Nincs más hátra, mint a szokásos ˝jó olvasást!˝ :) xx

4. fejezet

Üveges tekintettel bámultam az előttem turbékoló párt. Eve hatalmasakat nevetgélt Andy iszonyatosan gyenge poénjain és sztorijain, amiket én már körülbelül százszor hallottam. De nem is ez volt a legrosszabb. Maga a tudat, hogy a főnököm és a barátnőm.. Fúj. Nem fogják egymást boldoggá tenni, ezt már előre tudom.

- Na és, hogy állsz a Houton-gyilkossággal? ─ Andy feldobta a kérdést, mialatt Eve kiment a mosdóba.

- Szarul.. Sehogy ─ vontam meg a vállam.

- Ó, kár.. Pedig az az előléptetés már nem lenne messze ─ mosolyogva mondta.

Belül fintorogtam, de az arckifejezésemmel nem jelképezhettem az undoromat. Oh, cirka fél éve ígérgeti, hogy ˝hamarosan˝ előléptet. Én meg csak várok. És úgy érzem egy darabig nem is lesz semmilyen előre lépés.

- Um, é-én most kimennék levegőzni.. Addig szórakozzatok, vagy tudom is én.. ─ hirtelen ötlet vezérelt az eltűnésre.

Felvettem a cipőimet, belebújtam a vékonyka kabátomba, és elhagytam a lakást. Ennyi épp elég volt mára.

*

A kampuszhoz közei pub-ban időztem egy ideje. Egy üveg sört kortyolgattam óvatosan, s az agyamat járattam. Eve és Andy; a gyilkosság; a nem létező munkabeli sikereim; az állandó tanulás.. Minden eszembe jutott, és mindenen hosszú perceket gondolkoztam. Az életem gyakorlatilag kezelhetetlen lett számomra. Próbáltam irányítani, de lehetetlen. Annyira zavaros lett minden. Én meg csak sodródok az árral.

- Kilenc után már aludni kéne, Rease ─ szólított meg a rekedtes hangú srác.

Á, sejtettem, hogy itt is megtalál. Leült velem szemben egy üveg sörrel a kezében. Egy pillanatra elmélyedtem a szemeiben, aztán gyorsan észbe kaptam. Nem teszek félre érthető gesztusokat.

- Haha ─ hanyagul ˝mondtam˝. - Kérdezni akarok valamit.

- Halljuk ─ bólintott.

- Mi a neved? Csak szeretném tudni, ha már zaklatsz ─ kortyoltam párat a sörből.

- Harry ─ halkan motyogta, s körül nézett.

- Harry Styles ─ vágtam rá.

- Ssh! ─ csitított vehemensen. - Engem mindenki a vezetéknevemen szólít. És ez maradjon is így!

- Jaj, bocsánat. Elfelejtettem, hogy te más körökben mozogsz, mint szerény személyem ─ megforgattam a szemeimet. - De.. még a családodnak sem szabad a keresztneveden szólítania?

- Nem tartozik rád.

- Ó, kényes téma. Oké, akkor.. Hány éves vagy? ─ faggattam.

- Húsz. És többet ne kérdezz. Nem kell megismerned.

- Akkor hagyj békén. Nem akarlak megismerni.. De ha mindenhol felbukkansz, ahová beteszem a lábam, akkor szeretnék tudni egy-két alapvető kommunikációban is felhasználható információt rólad ─ unott ábrázattal néztem rá, mivel lélekben már feladtam, hogy valaha is kapok válaszokat.

- Örülök, hogy nem akarsz megismerni. Ez egy remek döntés. Számodra nem vagyok érdekes, és ez a lényeg. Egyébként nem sokáig foglak szemmel tartani.. Maximum két hét. Aztán nem fog érdekelni, hogy mi van veled. Szóval örülj ennek.

Lehetne még ennél is arrogánsabb? Oh, Istenem..

- D-De legalább azt elmondanád, hogy miért csinálod ezt? A magánéletemről van szó, csak azért..

- Hogy biztosan ott legyek, amikor neked esetleg csiripelni lenne kedved.

Rosszallóan csóváltam a fejem, s ezzel párhuzamban felálltam az asztaltól. Belebújtam a kabátomba, és gyors léptekkel céloztam meg a kijáratot. Út közben pedig átadtam a pultosnak a fizetni valót. Nem néztem vissza, csak haladtam előre. Ismét vissza a kampuszba.

*

*Egy héttel később*

- Istenem, anya.. ─ kisgyerek módjára nyafogtam, miközben anya a ruhám szegélyét igazgatta.

Haza mentem a hétvégére anyához. Ennek két oka van:
- Kellett a lazítás
- Anyámnak van egy meglepetése
Tehát muszáj volt jönnöm. A kampusz és a családi házunk között csupán néhány kilóméter van, szóval nem okozott nehézséget az, hogy eljöjjek látogatóba. Ma este mutatja meg a meglepetést Jess - vagyis anya. Néha, ha ideges vagyok, vagy esetleg veszekszünk, akkor a keresztnevén szólítom. Ez ritka, de már előfordult párszor.
Fekete térd fölötti, testhez simuló ruhát vettem fel. Anya azt akarta, hogy csinos legyek. És ő is az volt. Rajta egy vörös, talajt súroló ruha volt. Különösen szépen és elegánsan nézett ki. Nos, megfordult pár ötlet a fejemben, hogy mire ez a nagy felhajtás. De nem voltam biztos magamban, úgyhogy csöndben vártam az este fejleményeit.

- Ezt meg vedd ki! ─ mondta, s kibontotta a hajamat a lófarokból.

A vállamra hullottak szőkés tincseim, anya pedig büszkén elmosolyodott. Ujjaival enyhén hullámos loknijaimat igazgatta, mikor megszólalt a csengő. Kicsit megugrott, aztán összeszedte magát. A bejárati ajtó felé igyekezett, én pedig megnéztem magam az egész alakos tükörben. Bosszankodva csúsztattam lentebb a ruhámat, ameddig csak lehetett. A térdemig viszont már nem ért le. Utáltam ezt. Direkt nem vettem fel magassarkút sem, mivel kifejezetten gyűlölöm, ha feltűnően méregetnek. És ez egy tíz centis sarokkal megáldott cipőnél elkerülhetetlen.
Félénken tettem meg a lépéseket az ajtóig. Beszélgetést, nevetgélést hallottam. Valamint az én nevem is elhangzott párszor. Bátortalanul álltam meg a folyosón, a tekintetek pedig azonnal rám szegeződtek. Egy 40 év körüli pasas fogta anyám kezét; a mellette álló srác pedig körülbelül 22 lehetett. Az alsó ajkamba haraptam, és némán bámultam anyára, valami magyarázatot várva.

- Szia Colin, Travis vagyok ─ több méteres távolságból szólított meg.

Anya biccentett, jelet adva, hogy menjek közelebb. Út közben leakasztottam a kardigánomat a fogasról és magamra vettem.

- Én meg James! ─ az idősebbik felém nyújtotta szabad kezét, majd egy puszit ejtett a kézfejemre.

Anyára néztem megint. De ő csak vigyorgott. Kellemetlenül éreztem magam. És hülyén. Itt egyedül én nem tudom, hogy ki kicsoda, és hogy minek ez a felhajtás. Jess nem szólt, hogy új ˝barátja˝ van. És arról sem, hogy ma ő, és feltehetőleg a fia lesznek a meglepetés. Ez nekem egy borzalmasan rossz meglepetés. De tényleg meghökkentem, szóval a meglepettség megvolt.
Mindannyian egy fekete autóhoz indultunk. Travis barna tincsei egyenesen álltak a fején. A mosolya átlagos volt, pont úgy, ahogy sötét barna szemei is. Helyes, de nem mondanám, hogy elragadott. Bár nem is szándékozom ezek után érdeklődni utána. Ez annyira bosszantó.. Mármint hogy a saját anyám szervez egy titkos találkát két vadidegen pasassal. Akik közül az egyik az udvarlója. Jesszus, csak éljem túl a ma estét.

*

Puccos étterem; hatalmas csillárok a plafonon; elegáns, gazdag emberek mindenhol körülöttem. Szinte fuldokoltam ebben a  közegben. Anyám és James édes bájcseverészést folytattak a múltheti kirándulásukról, míg Travis valami bonyolult dolgot magyarázott az építészetről. Csak bólogattam, és próbáltam úgy tenni, mintha figyelnék. De végig a munkámon agyaltam. És a többi elfuserált ügyről, ami mostanság törtnik velem, vagy a környezetemmel. Megőrülök! Ha nem egy méreg drága étteremben lennénk, már rég leléptem volna. A gondolatmenetemet  anya rémült ábrázata zavarta meg. Majd az asztalnál ülők szép sorban elképedtek valamin. Aztán egy hideg érintés kavarta fel az elmémet. A hátamon érezhető tapintás volt a bizsergés kiváltó oka. Óvatosan hátra pillantottam, aztán az én arcomra is kiült a fagyosság. Harry?

- Bocsánat a késésért ─ beszélt mosolyogva.

Szemöldök ráncolással jeleztem, hogy végképp nem értem mi történik.

- Hello, Col ─ idegesítően magabiztos volt a mosolya.

Helyet foglalt a mellettem lévő üres széken, és úgy tűnt kicsit sem zavarta, hogy felbolygatta az itt vacsorázó emberek lelkivilágát azzal, hogy megjelent egy fekete ingben, ˝csőnadrágban˝ és Converse csukákban. Rendben, ez már sok! Hisz ez mégis csak a családi köröm.. Vagyis.. Ez egy családi vacsora szerűség, amit ő csúnyán megzavart. Négy napja színét sem láttam, most meg felbukkan.. Pont itt.

- Umm.. Öö, anya.. Ő Harry ─ dadogtam.